Nagysajó község templomai

 

 

 

A középkori katolikus hívek a reformáció korában, 1569-ben lutheránusokká és reformátusokká válnak, úgy a

 templomuk is. A középkori katolikus templom,  a mai lutheránus (jelenleg ortodox) templom helyén allott, 

erőditményfalakkal körűlvett templom volt. Néhány évtizedig a református vallásra tért magyarok, eggyütt 

járnak a szász lutheránusokkal a középkori templomba. 1600 körűl, gróf Apafi Miklós megkapta Nagysajói

 uradalom egy részét Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemtől és a mai Gostat épületek irányában az erdő alatti

 Losonczy Bánffy kastély megmaradt épületeire, hatalmas várépületekkel, 4 megfigyelőbástyával körűlvett 

kastélyt épitetett. A várépületek körűl egy hatalmas kert volt. A kertet körűlvette még egy magas kerités. 

A kertbe csak egy hatalmas bástyakapu alatt lehetett bejutni, a bástyakapuhoz közel, épitetett Apafi Miklós

 református fatemplomot, mai nagysajói Kertész Eszter háza közelében. Nagysajói református magyarok ide

 kezdtek járni templomba, a református lelkész gróf Apafi udvari papja volt. 

Nagysajón az első református templom Apafi gróf kastélyának kertjében volt, irásos adat van erről, az 1681.

 május 21-én kelt leltár eredetije, Loránttfy Kata halálakor, amikor az Apafi kastélyt leltározták, a leirás szerint

 a kastély kertjében egy fatemplom állott. A következőképpen van leirva: 

"E mellett az kert mellett egy kis templom is, fából csinált, zsendelyes,tapaszos, padlásának való deszka is

 gyalulva és összeenyvezve benne vagyon." 

Az egyházmegye a 16. század második felében létrejött, református magyar és lutheránus szász egyházközség

ekből álló Sajói Káptalanból alakult ki. 1850-ben az addig a református püspök fennhatósága alá tartozó szász

 evangélikus egyházközségek kiváltak a káptalanból és a szász evangélikus egyház felügyelete alá kerültek. 

1863-ban az immár színreformátus káptalant tervezték, végül, hogy életképességét biztosítsák, 1891-ben a 

Széki és a Görgényi egyházmegyékből idecsatoltak 5 egyházközséget, az 1903-as egyházkerületi rendezéskor 

pedig újabbakkal gyarapodott. Az egyházmegyét 1961-ben szüntették meg, beolvasztva a Dési egyházmegyébe. 

A káptalan legnagyobb és legjelentősebb gyülekezete Nagysajó volt, mivel Nagysajón 1569-ben a szászok 

voltak többségben, az istentiszteleteket csak német nyelven tartották, a Nagysajói káptalan dekánja is a szász 

tiszteletes volt. 

Nagysajói káptalanhoz tartoztak a református gyülekezetek is a következő falvakból: Alsóbalázsfalva, 

Alsóbudak, Aranymóricz, Árokalja, Cegőtelke, Galacalva, Kentelke, Kerlés, Nagysajó, Sófalva, Szászszentjakab, 

Szászújős, Szentmáté.

Szájhagyomány szerint miután a gróf Apafi család által épitetett fatemplom megrongálodott , a Kemény család 

idején, XVIII század közepén, 1750 körűl, a falu keleti részén, Árdán vize mellett, ahol jelenleg Vasboros 

család lakik, új fatemplomot épitetett a Kemény család, mellette papi és mesteri lakással.

Lorántffy Katától és férjétől Apafi Istvántól, akik visszaköltöztek az Apafi kastélyba amely a mai Gostat 

épűletek és az erdő között állott, a fejedelmi kastélyhoz elég közel. Lorántffy Kata 1681-ben halt meg 

Nagysajón és a kápolnában van eltemetve. 1660-ban egy ónkannát adományozott a nagysajói református 

egyháznak, akkor még udvari papság volt, saját udvarában. Apafi György, elvált első nejétől Lórántffy Katától

és a magyargyerőmonostori Kemény Petronellát vette feleségűl. 

Apafi Györgynek és nejének Petki Borbálának, másik gyerekük Apafi Mihály volt (1632-1690), 1632-ben 

ajándékoztak a Nagysajói református egyháznak egy aranyozott ezüstből készűlt újvacsorai kelyhet is, 

amelybe 1632-es évszámot vésték bele Apafi Mihály születési dátumjával. A kelyhet Apafi Mihály szülei 

adományozták, bele is vésették nevük kezdőbetüit, G.A.P.B., György Apafi és Petki Borbála. I.Apafi Mihály 

fejedelemmé választásakor, 1662-ben Nagysajó fejedelmi kastélya és ennek birtoka is tulajdonába kerűlt. 

Apafi Mihály felesége Bornemissza Anna volt.

Emlékkehely Apafi Mihály erdélyi fejedelem születési dátumával 1632, a kehely 1660 óta a Nagysajói egyház

 tulajdonában van

Lorántffy Kata által adományozott ónkanna 1660-ból a Nagysajói egyház tulajdonában, napjainkban is 

használják Nagysajón.

 

 1783-ban, mivel a második fatemplom is kicsinek bizonyúlt, a hivek kérésére, Gróf Keményi Sámuel református

 kőtemplomot épített. A barokk stílusú, művészettörténetileg különösen értékes beltérrel rendelkező  templom

 téglából és folyami kőből épült. Gyönyörű faragott padok találhatók benne és a  szószéket kőből készítették. 

Nagysajói református egyház papjai voltak: 1615-1638 Demeter Gáspár, 1679-1696: Zilahi István Kemény 

Jánosné udvai papja.1696: Csapai András predicator, 1759: Angyalosi Balázs, 1777-1784: Fancsó József, 

1785-1790: Horváth Sámuel, 1794: Benedek József, 1807-1856: Szabó András, 1857-1864: Werws Márton, 

1865-1868: Horváth Sándor, 1868-1875: Szász János (helyben elhunyt, a sirkő megvan a Nagysajói temetőben),

 1875-1915: Tőkés József elhunyt helyben (ismeretlen sirba a templom bejárátánál temetve), 1916-1918: 

Tőkés Gyula elhunyt helyben, 1919-1923: Kovács Ferencz, 1923-1928: Adorján Antal (Tacsra távozott), 

1928-1950: Dózsa Dániel, 1950-1951: Pap Andor és Sillai István (besztercei és sófalvi lelkészek), 1951-1995 

Rápó Béla (templomban istentiszteletet tartva elhunyt Anyák napján). 1995-1996: Vajda Dániel tacsi lelkész, 

1996-1999: Szabó Csilla, 2000-2007: Sallai Márton, 2007-től Kenderesi István jelenlegi lelkésze a nagysajói 

református egyháznak.

Nagysajó temetőjében megtalálható Szász János református lelkész sirja 1875-ből.

 

Nagysajó református temetője

Nagysajó református temetőjében eltemetett hősők lisztája, akik az 1944-es háborúban Nagysajón környékén

 estek el, vagy a Nagysajói korházban hunytak el.

 

       Nagysajó - Lutheránus templom 

Nagysajón a régi lutheránus templom helyén volt a középkori temlom, ennek több felújitásban részesűlt 

temploma a XIX. század végéid még állott. Egykori védőfalából semmi sem maradt, csak a dombperem vonala

 mutatja, hol állt egykor. A középkori kisebb templom helyébe épül a mai templom 1900–1902-ben, kazettás 

mennyezettel. A középkori katolikus hívek a reformáció korában lutheránusok lesznek, a templommal együtt. 

A reformátusok később kiválnak a lutheránus közösségből, és csak a szászok maradnak lutheránusok. XVII.-ik 

század végéig a nagysajói temető a templom körűl volt, adatok vannak egy jegyzőkönyvről, mikor esperesi 

vizitáció alatt, felkérik a nagysajóiakat hogy ne temetkezzenek többet a templom mellé, mert a templom falai

 kezdenek megcsúszni, és a temetőt el kell költöztetni. 

1850-ig a református püspök fennhatósága alá tartozott a szász evangélikus nagysajói egyházközség. 

                             Paszmosi templomok 

 

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Henrik a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi banálist 

fizet, majd egy sektint, 1333-ban 1 sektint, 1334-ben Tillmann pap 1 garast, 1335-ben 3 garast. (Beke: Az erd. 

egyházmegye.159.; Documente. XIV. C., III.125, 154, 162, 182, 209.; Györffy: i.h.)

1465-ben és 1466-ban plébánosa szerepel a somkereki Erdély István elleni panaszosok között. (Urkundenbuch.

 VI. 218, 237.) A középkori templom a temető közepén állott, napjainkban ortodox románok használják.

A másik temploma a XV. században épült, gótikus csarnoktemplom. Később a gótikus mennyezetet eltávolítják.

 (Fabini). Szentségfülkéje megmaradt.

Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt, és azóta is 

lutheránus anyaegyház.