PASZMOS 

 

 

 

 

 

1228-ban meta Demetrii. 1228-ban a széplaki uradalom határleírásában e helyen Demeter a szomszédos 

birtokos.

1319-ben a király mint „öröklött“ birtokot adja vissza Kácsik nb. Mihály fia Simon ispánnak, de még ez évben 

Simon unokatestvérének: Farkas fia Tamásnak mint a hőtlen Sárpataki Ipoch fia András elkobzott birtokát 

adományozza, majd 1323-ban Szécsényi Tamás erdélyi vajdát erısíti meg birtokában.

1334-ben Tillmann pap 1 garast, 1335-ben 3 garast. 1465-ben és 1466-ban plébánosa szerepel a somkereki

 Erdély István elleni panaszosok között. A középkori templom a temető közepén állott. A XV. században épül 

gótikus csarnoktemploma.

1370-ben Losonczy Bánffy grófok a tulajdonosok Paszmoson és várkastélyt épitenek a mai Teleki kastély 

helyén, a várkastélyt ugyanabban az időben épitették mint Nagysajón. A Losonczy Bánffyak a nagysajói és 

a paszmosi kastélyok között alagútrendszert épitenek a hegy alatt, mivel a paszmosi kastélyuk a hegy egyik 

oldalán és a nagysajói kastélyuk Nagysajó felett a hegy másik oldalán állott. Nagyon sok lakós tud az

 alagútrendszerről, de legtöbben arról tanuskodnak hogy az alagút a Nagysajói Kemény kastélyhoz vezet,

 vagyis az Iskola épületéhez. Az Iskola épületéhez nem vezethet az alagút mivel sokkal kesőbb épűlt, csak

 a XVI. század végén, kutatások során sem találták az alagút bejáratát, de másképpen is lehetetlen lett volna 

alagútrendszert épiteni a hatalmas árok alatt ami az Iskola-Kemény kastély és a paszmosi hegy között van. Az alagút a régi Losonczy Bánffy Nagysajói kastélyhoz

 vezetett amely a Gostat épületek irányában az erdő alatt állott.  Az alagútrendszert arra használták hogy i

degen betörések alatt megbújtak vagy másik kastélyukhoz menekűltek. A paszmosi Losonczy Bánffy kastély 

sok átépitésben részesűlt a XIV. századtól, mivel nagyon sok tulajdonosa volt, amig a Teleki család 

tulajdonába kerűlt. A régi várkastélyra mútatnak a bejárati tornyos épülete, a hátsó épület után taláható 

várfal maradványa és a kastély kertjében megmaradt 1407-ben ültetett fa.

1465-től Szécsényi ~ Salgai, Losonczi, L. Dezsıfi, Bánffy, Hunyadi, Horogszegi Szilágyi birtokosok.

1473- Szobi Mihály birtoka.

1638- Rákóczi György birtoka, az örményesi uradalmához tartozik, egy 1639-ből eredett levélből értesülünk 

a paszmosi várkastélyról, amelyben Vég András besztercei főbirótól 10000 darab téglát kérnek a paszmosi 

várkastély felújitására.

Gróf Teleki Mihály (1634-1696) kancellár óta a Teleki család birtoka. 1733-ban Teleki József  gr. Teleki Mihály 

és Bethlen Klára fia a tulajdonos.

A paszmosi kastélyt 1660-ban felújitotta Teleki Mihály, a régi Bánffy-Rákoczy várkastélyt, amelynek csak a bejárati tornya maradt meg 1574-ből. 1732-ben egy kibővitik a kastély

 egy újabb épűlettel amely bezárja az U alakú védőépületeket. 

 

1810-ben gróf Teleki Ferenc a tulajdonos, született Besztercén, 1785. ápr. 4. - meghalt Paszmoson, 1831. 

dec. 16. Matematikus, költő.Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte 1799-1804 között, majd 

Kolozsvárott jogot hallgatott. Matematikában Sipos Pál tanítványa. 1808-ban Göttingenben folytatott 

matematikai tanulmányokat, 1812-ben az addigi nehézkes szögmérő készülékek helyett egy kézben 

tartható szögmérőt talált fel. Készülékét a bécsi Voigtländer cég gyártotta. Döbrentei Gábor buzdítására 

verseket is írt, melyek 1816-tól kezdve hazai folyóiratokban jelentek meg. 1831-től az MTA tagja.

1875-től Teleki Ilona grófnő a kastély tulajdonosa.

A kastély utolsó úra gróf Teleki Ernő volt. Az iskoláit Kolozsváron végző Teleki Ernő budapesti közgazdasági

 tanulmányai befejeztével, édesapja halála után, 1926-ban tért haza Erdélybe és a paszmoson gazdálkodott. 

Teleki Pál miniszterelnök közeli rokona, gróf Teleki Ernő (1902-1980) a Brăilától keletre fekvő faluba, a folyó

 régi ágának partján fekvő Măcinbe került 1954-ben. A család emlékezete szerint este, a petróleumlámpa 

fényénél készítette groteszk, karikatúraszerű, szürreális elemekkel tarkított rajzainak sorozatát, melyet az 

1960-as években Kolozsváron is folytatott.

A kastély hátsó épűlete 1773-ban épült. 

A kastélyt a Teleki család nem igényelte vissza, jelenleg a Beszterce-Naszód tanács tulajdonában van. Peres ügyek vannak a kastélyal kapcsolatban, mivel 1995-ben egy Kissajói 

Dumitru Dumbravean román lakós visszaigénylést nyújtott be, egy régi okiratot felmútatva, amely 1875 

december 1-én volt megkötve és amely azt tartalmazza hogy Teleki Ilona elzálogositotta a kastély tulajdonjogát 100 aranyért, Dumbravean dédnagyapjának. Dumravean dédnagyapja  a Teleki családnál 

szolgált, de elég furcsa, mivel az utolsó tulajdonosa a kastélynak Teleki Ernő volt.

A kastélyal szemben, egy másik kiemelkedő domb tetején, volt a Teleki család temetkezési helye, sajnos 

jelenleg már csak egy sirkő maradt meg, gróf Teleki Adorján emlékét őrzi, több sirhely is látható, bizonyosan

 ide van eltemetve Teleki Ferenc iró, matematikus is. Néhány évvel ezelőtt még megvoltak a Teleki temetőhely

 sirkővei, de ezek nyomtalanúl eltüntek.

Gróf Teleki Andor sirköve

Teleki grófok temetkezési helye

Paszmosi Teleki grófok cimerei, első kép a kapubejáraton volt Teleki/Haller cimer, amely leesett és egy 

szobában található, második kép a hátsó épületben talált befalazott cimer.

1407-ben ültették a régi vár mellett, a mai Teleki kastély kertjében található fa.

 

Gróf Teleki Ferenc (Teleki Ernö édesapja)

Gróf Teleki Ernö

 Bánffy Anna (Teleki Ernö édesanyja)

Teleki Ernö és ikertestvérei

Gróf Eszterházi Cecile (Teleki Ernő nagyanyja)

 Gróf Teleki Ernö a paszmosi kastélyban

 Paszmosi kastély belsö udvara 1936-ban

Teleki Erőről késyített documentumfilm az alábbi linken

  Démonok tánca megtekintető

Meg kell emlitenünk a XI. századi megfigyelővárat is, amelyet a honfoglalás után a meglakuló magyar állam 

épitetett, a Teleki kastélytól néhány kilométerre fekszik paszmos deli határában (Szászpénteki várnak emlitik)

. Cetatuehegyen, itt középkori vár maradványa látható. A jól látható sáncokkal körülvett, ovális alakú vár 

mérete a külső sáncok peremétől mérve 83 x 68 m. A külső sáncok fölé 10-12 méterrel magasodik a vár

platója. A belső vár területe erősen bolygatott felszínű a kincskereső gödrök és a régészeti kutatóárkok miatt.

Épületek nyoma jelenleg nem látható, az ásatási jelentés azonban falmaradványokat említ, tehát egykor

 kőépület is állt itt. A várat egykor körülvevő árok helyenként erősen lepusztult, és csak kb. 5-10 m széles 

terasz formájában figyelhető meg, azonban az É-i és a D-i oldalon még látható a kb. 3 m magas sánc. 

A feltárás során a vár területén néhány Árpád-kori lelet  is előkerült, mely a vár építését keltezi.

 Szászpéntek az egykori tekei Capitoliumhoz tartozott. Ma egyetlen református magyar nincsen e nagy múltú 

dezolátában, pedig valaha a tekei magyar kálvinista egyháznak is anyaegyháza volt. Szükségét látjuk annak, 

hogy éppen Szászpéntekkel kapcsolatban mutassunk reá az erdélyi református magyarsággal szemben 

elkövetett több olyan szisztematikus mulasztásra, aminek következménye az elnéptelenedés volt, éppen a 

hadak útjában levô végvárainkban, hol nem volt elég a dúlás, felégetés, rabszíjra fûzés, hanem a veszteséget

 még tetézni, sôt mesterségesen szaporítani kellett. 1758-ban a tekei magyarok Vass Ádám gr. szászpénteki 

földesúrhoz folyamodnak azzal a kéréssel, hogy Nagyidától elszakadva, a hozzájuk közelebb esô szászpénteki

 ref. egyházhoz affiliáltassanak, mit meg is nyertek, de már 1761-ben arra kérik a földesurat, hogy vessen 

véget végrevalahára a szász lutheránusok basáskodásainak, mert a szászok nem akarják megengedni a tekei 

magyaroknak, hogy imaházat építsenek! E sérelmüket már 1744-ben is közölték a tekeiek gr. Bethlen András 

erdélyi fôkurátorral és gr. Bánffy Zsigmonddal, de kérésüknek semmi foganatja sem volt.