SAJÓSOLYMOS

 

 

 

 

Nagysajó község északi részén fekszik, Nagysajó határában levő várdomb (kerekdomb) mellett.  A várkastély 

XII. században épűlhetett és az itt élő magyar várnépekből keletkezett a falu, akik tatárjárás után összeolvadnak

 a szászokkal, akik Radnáról menekűltek Solymosra. 1323-tól is magyar terület, a Kácsik nem birtokában, majd a

 Losonczy Bánfiak birtoka. A szászok átköltöztek Nagysajóra és a XV. században románok telepednek le. Jelenleg

 a falu népe teljesen román nemzetiségű. 

Eredeti lakói magyar várnépek voltak, de még 1241-ben a nagy tatárjáráskor elpusztultak.

1900 évi ásatások feltárták egy kis templom alapjait, amelynek szentélye és hajója az eredeti lakosok korára 

utal.

Solymosi román lakosok még ma is azt tartják hogy ők a várnép őseiből származnak, pedig román lakosai csak 

miután a szászok átköltöztek Nagysajóra telepedtek ide, de szájhagyomány szerint megőrizték a falu eredetét.

 A falu északkeleti részén van egy várdomb, egy bizonyos “Kerekdomb” nevű határrész, ahol a XI-XII századi 

várkastély állott. A török uralom alatt, 1525 körűl a törökök használták még a vár pincéjét, mint bórpince. 
Szájhagyomány szerint, a pince olyan nagy volt, hogy szekerekkel be lehetett menni. Magyar idő alatt, 

1940-1944-es években, egy szász lakós felfedezte, szántás közben, beleakadt a pincéből kiinduló kéménybe.

 Ez az eset után az akkori magyar közigazgatásnak szándékában állt felkutatni a helyet. Egy nagy gödröt ástak

 a kerekdomb közepén, elérték a pince felső falait, betörték a falat, de olyan erős gázszag jött ki hogy kénytelenek

 voltak rögtön leföldelni. Úgy határoztak hogy egy kéményt épitsenek és ezen kiszellőztessék a pincét,  de eljött a

 háború és a kutatások elmaradtak.

Kerekdomb - Solymosi vár helye a kép közepén