ÁRDÁNY 

 

 

 

 

 

 

 

A Kelemenhavasok Ny-i lábánál, az Árdány-patak mellett fekszikÁrdány falu, Nagysajó-tól keleti 

irányban. Az Árdány falu ÉK-i vége fölé emelkedő 644 m-es 

Várhegyen (Cetate) találjuk a vár maradványait, a falu ÉK-i 

részén fekvő, szabálytalan alaprajzú várat, mely 165 m hosszú 

és 90 m széles. A vár legjobban megközelíthető É-i részén, ahová 

a felvezető ösvény is felkanyarodik, kettős mesterséges sáncot 

találunk. A két sánc közti árok szélessége kb. 6 m, az árkok 

mélysége 1,5 m. A vár K-i és Ny-i oldalán, a platótól kissé lejjebb

 jól érzékelhető az egykori sánc csekély, 0,5 m-es kiemelkedése. 

A vár déli részén sáncmaradványokat nem találtunk. A platón 

kutatóárkok nyomai figyelhetők meg, a vár K-i részén egy 

vízgyűjtő medence mélyedése látható. A várat D-ről és Ny-ról 

meredek hegyoldal határolja, É-ról lankás hegynyereggel 

kapcsolódik a környező dombokhoz. A várat XI század végén 

epitették és a XIII. században használták utoljára, nagyon 

vitatott téma volt a magyar történészek körében, amely szerint 

ez nem magánvár volt, ezt a várat a magyar állam épitette a 

XI. században, megfigyelővár volt a magyar határon. Az akkori 

magyar várnépekből keletkezett a falu. 1241-ben a tatárjáráskor 

 várnépség nagy része elmenekűlt, a várat tatárjárás után már 

nem használták. A visszatért magyar várnép összeolvadt a 

tatárjárás után betelepitett szászokkal. 1323-tól a Bánffy 

család tulajdonába kerűlt a vár és a környező terület. 

Árdán népessége ezek szerint szász volt a XV. századig, mikor 

a havasokból megkezdődött a román bevándorlás. A szászok teljes 

népessége átköltözött Nagysajóra a XV. századig és Árdányban 

csak románok maradtak. Ma egy teljesen román falu Árdány, 

a várról az ottani román lakósok semmit sem tudnak.